Édesen keserű - ez nem csak egy dal címe, ami a kettőnk dala volt, hanem jellemző az internet szerelemre is. Csak azt szeretném, hogy más ne járjon úgy, mint én. Olvastam innen történeteket, de hittem, hogy amit én élek át, az más, nem lehet szélhámosság.Az új munkahelyemen rászoktam az irc-re, annál inkább is, mivel megismertem Attilát. Bár még csak 20 éves vagyok, de férjem van közel 2 éve. Gondok akadtak a házasságban, ezért úgy éreztem, hogy az Ég küldte Őt. Mellettem állt, biztatott, bátorított. Elmondott mindent, hogy éppen akkor mit csinál, reggeltől estig beszéltünk. Én Erdélyben vagyok, ő Szegeden. Már terveztük azt is, hogy találkozunk. Még gondolatban sem csaltam volna meg a férjem, de amikor Attilára gondoltam, bármit megtettem volna.Csodálatos volt minden, akár egy álom... mígnem egy nap egy ismeretlen névvel valaki azt állította, hogy ő Attila, és megemlítette, hogy neki van felesége, majd kilépett. Este felhívtam, először beszélgettünk telefonon. Rákérdeztem, hogy nős-e, és igen volt a válasz. Elmondta, hogy családja van, és minden hazugság volt, amit mondott. Játékból kezdett el velem beszélgetni, és az, aki megírta, hogy ő nős, nem más, mint a felesége volt, aki megtudta, hogy létezem.Annyit tettek velem, hogy soha többet nem fogok bízni az irc-s emberekben....ez szörnyű csalódás volt nekem. Nem is tudja senki, hogy milyen ilyet érezni. Becsapott, szórakozott velem, aztán azt mondta, sajnálja, nem volt szándékos.Hogy hogyan felejtem el, és folytatom az életem, az már rám tartozik.Tökéletesnek tűnt az irc-n, éppen ezért tanácsolom mindenkinek, hogy amíg nem ismeri meg azt, akibe bele szeret, ne álmodozzon, mert sok emberben egy igazi színésztehetség lakozik. Én megjártam, és tanultam belőle. De legalább annak örülök, hogy a házasságomat nem hagytam ott miatta, mert ő így akarta volna.Soha nem szabad elfelejteni, hogy igazán csak az szerethet, aki mellettünk van.
Zsuzsa
Melinda
Hát nekem is van egy történetem. Én 44 éves vagyok és lassan 27 éve élek házasságban a férjemmel, sajnos azt, hogy boldog házasságban már nem mondhatom. Mivel, kb. 5 éve tudok róla, hogy van egy internetes szerelme, akivel naponta beszélget. Már odáig fajult a dolog, hogy a váláson gondolkodunk, de elég erősen.Sokat kértem, könyörögtem, sírtam, dacoltam és megaláztam magam, de mind hiába. Nem bírom tovább. Van két felnőtt gyerekünk, akik tanácstalanul nézik, ahogy az apjuk tönkre teszi az életüket. Én még mindig szeretem őt és talán valahol még ő is szeret engem, de ezt már elég nehéz megmondani. Különösen egy feleség érzi meg, hogy a férje szereti-e, vagy sem. Amikor összeházasodtunk, én úgy gondoltam, hogy egy életre választottunk párt magunknak.De sajnos ez nem így történt. Próbálok barátkozni a gondolattal, hogy hamarosan megint egyedülálló leszek, de elég nehéz elhitetni magammal ezt. Én soha nem gondoltam volna, hogy egy nap ezzel kell majd szembe néznem. Köszönöm, hogy meghallgattak.
Gabriella
Váltóruha, intimkendő és kóla
Fürdőszoba nincs. Csak váltóruha és intimkendő. Meg kóla. Az jól elnyomja az idegen ízeket. Néha azzal is mosakodnak.Valaki egyszer azt mondta, hogy a kóla fertőtlenít. Van, aki elhiszi, van, aki nem. Aztán ott van még a rágó és cigi hányinger ellen, de az néha gáz, mert a kuncsaftok egy része utálja a bagószagot. Akad, aki felháborodik az örömlányok jelenlétén, más sajnálkozik, megint más megkérdőjelezhetetlen tényként kezeli, hogy ezek a nők maguknak keresik a bajt, és azért vannak éppen ott, ahol, mert nekik pontosan így jó. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb, hiszen az utcai prostitúcióból élő nők jelentős része nem jószántából riszál az út szélén. Igaz, nem mindegy, hogy a saját megélhetése, vagy a "családjának" a megélhetése kényszeríti ki az utcára. Ahogy az sem mellékes körülmény, hogy a prostituáltak legkiszolgáltatottabb rétege, az "utcalány", az állami gondozottak közül, a család és támasz nélkül maradt lányokból kerül ki. Vagyis már az intézeti "lét" alatt megkóstoltatják velük a pénzkereset egyik legveszélyesebb műfaját. Az sem elhanyagolható tény, hogy a prostituáltként dolgozó nők egészen magas számban éltek át gyermek- vagy kamaszkorukban (gyakran évekig tartó) érzelmi, fizikai és persze szexuális bántalmazást.
Anna